Este, már ha a 8 órát valaki estének nevezi Shinji végre hazaért. Nem is inkább esett. Ugyanis mikor Kira ajtót nyitott neki elájult. Fejéből ömlött a vér, de más különösebb sérülés nemvolt rajta. De amint biztos talajt fogott fel is eszmélt.
- Szemét Takeuchi....legközelebb én ütöm le- úgy feküdt ott a padlón mintha egy deszka lenne onnét. Jó nővérke módjára Kira azonnal kötszert hozott és a maga esetlenke módján ellátta a sebet.
- Egek pedig vacsora meghívásunk van -közben végig hasonlóképpen nyavalygott minden féléről, amíg végül el nem érte hogy tesója ilyen állapotban is átmenjen. Szerencse hogy csak a szomszédba mentek! A kék hajú lány hosszasan pásztázza az idegen ajtót, de végső segítségként Shin becsenget helyette. A ház legkisebb lakója nyitja ki az ajtót.
- Nee-san épp most terít- és ezzel el is áll az ajtóból. "És még én szoktam udvariatlan lenni. Semmi heló vagy valami"
- Inkább menyünk csak simán be...- Az ebédlőt útbaigazítás nélkül is megtalálták, mondhatni követték az illatokat. Valóságos terülj terülj asztalkám volt ott. Mindenki ott ült már az asztalnál mintha csak őket várták volna. Kira azonnal vigyázzba is vágta magát
- J-jó napot! Vagyis estét!- ez az őt kísérő élőhalottról alig ha volt elmondható. Szépen stílusosan lerogyott egy székre és az üres tányért bámulta maga előtt.
- Pont úgy viselkednek mint ahogy elképzeltem- kezdet a székén hintázva nevetni Yuu, amire a kék hajú lány végül helyet is foglalt és halkan motyogott magának.
- Ennyire azért nem is...
- A-akkor jó étvágyat- Kyoko kedvesen jó étvágyat kívánt de ő semmihez sem nyúlt. Shin meg se moccant mintha három tányért látott volna úgy nézte azt az egyet.
- Kimentem levegőzni....-azzal felállt és kikóválygott a teraszra és lerogyott a fal mellé. ~ Miért is nem megyek inkább haza....csak a szomszédba kéne átmennem.... mire várok...- hiába is töprengett, képtelen volt beismerni, hogy nincs ereje felállni.
- Minden oké vele? Rosszabbul néz ki mint reggel.
- Persze persze kutya baja! De igaza volt Kyatsu tényleg remekül főz! - megszokta már hogy színészkedett. Persze ő is tudta, hogy Shinji nincs a legjobb passzban.
- a-ano...a nevem Kyoko.- A lány sápadt volt. Fal fehér!
- Kyoko egy kis friss levegő neked sem ártana! Egész nap idebent voltál és nem is ettél semmit.
- M-mert nem vagyok éhes...de igazad van 1 kis friss levegő jót tenne...-azzal felállt. Amint kiért Naoki is felállt.
- Nem vagyok éhes! A szobámban leszek!
- Ennyit a szomszédos vacsoráról. Két beteg, egy étvágy nélküli törpe, és..-itt bizony töprengett pár percet mit is mondhatna- egy idióta!
- Remélem most magadra gondoltál!
- Miért gondoltam volna magamra? Én tökéletes vagyok! - Mivel a tányérján megmaradt krumpli pürével nem tudott mit kezdeni kanalába téve dobálni kezdte vele a fiút aki tudomást sem vett a dologról.
- Vettem észre.
- Ugye tudtam én hogy feltűnő!- Minden egyes mondata után egy újabb adag landolt Yuu fején.
- Ironikus voltam. És nem kéne pazarolnod az ételt.
- Ez nem pazarlás! Újrahasznosítás! -ahogyan a hangja egyre szórakozottabbá vált a fiúé úgy komolyodott meg.
- Persze ez csak szimpla pazarlás! Meg egy gyerekes játék is egyben!- azzal lesöpörte kék fejéről a Krumplipürét.
Persze eközben kint talán érdekesebb dolgok történtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése