Este, már ha a 8 órát valaki estének nevezi Shinji végre hazaért. Nem is inkább esett. Ugyanis mikor Kira ajtót nyitott neki elájult. Fejéből ömlött a vér, de más különösebb sérülés nemvolt rajta. De amint biztos talajt fogott fel is eszmélt.
- Szemét Takeuchi....legközelebb én ütöm le- úgy feküdt ott a padlón mintha egy deszka lenne onnét. Jó nővérke módjára Kira azonnal kötszert hozott és a maga esetlenke módján ellátta a sebet.
- Egek pedig vacsora meghívásunk van -közben végig hasonlóképpen nyavalygott minden féléről, amíg végül el nem érte hogy tesója ilyen állapotban is átmenjen. Szerencse hogy csak a szomszédba mentek! A kék hajú lány hosszasan pásztázza az idegen ajtót, de végső segítségként Shin becsenget helyette. A ház legkisebb lakója nyitja ki az ajtót.
- Nee-san épp most terít- és ezzel el is áll az ajtóból. "És még én szoktam udvariatlan lenni. Semmi heló vagy valami"
- Inkább menyünk csak simán be...- Az ebédlőt útbaigazítás nélkül is megtalálták, mondhatni követték az illatokat. Valóságos terülj terülj asztalkám volt ott. Mindenki ott ült már az asztalnál mintha csak őket várták volna. Kira azonnal vigyázzba is vágta magát
- J-jó napot! Vagyis estét!- ez az őt kísérő élőhalottról alig ha volt elmondható. Szépen stílusosan lerogyott egy székre és az üres tányért bámulta maga előtt.
- Pont úgy viselkednek mint ahogy elképzeltem- kezdet a székén hintázva nevetni Yuu, amire a kék hajú lány végül helyet is foglalt és halkan motyogott magának.
- Ennyire azért nem is...
- A-akkor jó étvágyat- Kyoko kedvesen jó étvágyat kívánt de ő semmihez sem nyúlt. Shin meg se moccant mintha három tányért látott volna úgy nézte azt az egyet.
- Kimentem levegőzni....-azzal felállt és kikóválygott a teraszra és lerogyott a fal mellé. ~ Miért is nem megyek inkább haza....csak a szomszédba kéne átmennem.... mire várok...- hiába is töprengett, képtelen volt beismerni, hogy nincs ereje felállni.
- Minden oké vele? Rosszabbul néz ki mint reggel.
- Persze persze kutya baja! De igaza volt Kyatsu tényleg remekül főz! - megszokta már hogy színészkedett. Persze ő is tudta, hogy Shinji nincs a legjobb passzban.
- a-ano...a nevem Kyoko.- A lány sápadt volt. Fal fehér!
- Kyoko egy kis friss levegő neked sem ártana! Egész nap idebent voltál és nem is ettél semmit.
- M-mert nem vagyok éhes...de igazad van 1 kis friss levegő jót tenne...-azzal felállt. Amint kiért Naoki is felállt.
- Nem vagyok éhes! A szobámban leszek!
- Ennyit a szomszédos vacsoráról. Két beteg, egy étvágy nélküli törpe, és..-itt bizony töprengett pár percet mit is mondhatna- egy idióta!
- Remélem most magadra gondoltál!
- Miért gondoltam volna magamra? Én tökéletes vagyok! - Mivel a tányérján megmaradt krumpli pürével nem tudott mit kezdeni kanalába téve dobálni kezdte vele a fiút aki tudomást sem vett a dologról.
- Vettem észre.
- Ugye tudtam én hogy feltűnő!- Minden egyes mondata után egy újabb adag landolt Yuu fején.
- Ironikus voltam. És nem kéne pazarolnod az ételt.
- Ez nem pazarlás! Újrahasznosítás! -ahogyan a hangja egyre szórakozottabbá vált a fiúé úgy komolyodott meg.
- Persze ez csak szimpla pazarlás! Meg egy gyerekes játék is egyben!- azzal lesöpörte kék fejéről a Krumplipürét.
Persze eközben kint talán érdekesebb dolgok történtek.
2011. augusztus 20., szombat
2011. augusztus 14., vasárnap
kezdet
valahol Huecho Mundo végtelen sivatagában 10.000 lidérc harcol egymással. Vagyis messziről úgy látni. Valójában ha valaki veszi a bátorságot és közelebb megy, láthatja hogy ebben a végtelen sivatagban 10.000 lidérc lesz éppen öngyilkos, és a rengeteg vértől bűzlő hulla között összegömbölyödve gubbaszt egy kislány. Érdekes senki nem bántja, nem véres, és nem is fél. Fejét az ég felé emelve, üveges tekintettel bámul valamit. Valamit. Talán még ő maga sem tudja mit. Ugyanis nincsenek emlékei, csak a nevére emlékszik.
Ám még is van valaki aki közel merészkedik ehhez a szörnyűséges helyez. Lassú, komótos léptekkel közeledik bár még messze jár, rég kiszúrhatta mi is történik valójában. Mire odaért a lidércek fele már halott volt, de egyetlen intésére porrá vált a többi is, lélekenergiájának hullámaiba beleremegett a föld. A kis lila hajú lány viszont ugyan olyan nyugodtan nézte a felette levő fellegeket mint előtte, a szeme se rebbent.
- Kislány! te rendezted ezt a színdarabot?- a férfi mély hangja átszelte a levegőt bár arca nem látszott az ély sötétjében. Az idegen hangra felkapta a fejét és üres tekintetét a férfi alakjára szegezte majd halványan kivehetően de bólintott.
- Tönkretetted a bábjaimat...- hangja tökéletesen illet kislányos habos babos kinézetéhez. Vékony volt és lágy mégis érzelemmentes.
- Erős vagy. Mond mit keresel?- az idegen lassan közeledett az apró lányhoz és a lány szemében úgy tűnt egyre hatalmasabbnak az idegen alak.
- Honnan tudod hogy keresek valamit?-majd hátat fordít és a mögötte álló tudat próbálja kiásni a homokból. Fontos lehet neki.
- Látni a szemedből - de mondatát nemtudta befejezni az idegen mert még maga sem tudja hogy miért de félbeszakítja a mondatát és válaszol az előző kérdésre
- Az emlékeimet. - végre kiássa a tudat most látszik csak hogy valójában egy gyönyörűen megformált enyhén virágra hasonlító kasza, bár a lánynál vagy 2x nagyobb.
- Csatlakozz hozzám! Add nekem az erődet és cserébe segítek megtalálni az emlékeidet!
- Hazudsz, de nincs vesztenivalóm. Ölni mert nincs jobb dolgom és ölni mert valaki aki erősebb nálam azt parancsolja. Számomra nincs különbség. Mi a neved?
- 2. Espada Arriwata Ken, és te a nevedre emlékszel?
- Senshu! Senshu no Marian...
Így került Senshu Las Noches-be Arriwata oldalán. Mai napig az emlékeit keresi, és mélyen a szívében örül. Örül hogy talált valakit aki erősebb nála. Valakit aki ha kell össze tudja törni mint, egy porcelánbabát, eltörölve vele értelmetlen létezését. Talán ez az egyetlen oka, hogy akkor úgy döntött követi az idegen férfit.
Ám még is van valaki aki közel merészkedik ehhez a szörnyűséges helyez. Lassú, komótos léptekkel közeledik bár még messze jár, rég kiszúrhatta mi is történik valójában. Mire odaért a lidércek fele már halott volt, de egyetlen intésére porrá vált a többi is, lélekenergiájának hullámaiba beleremegett a föld. A kis lila hajú lány viszont ugyan olyan nyugodtan nézte a felette levő fellegeket mint előtte, a szeme se rebbent.
- Kislány! te rendezted ezt a színdarabot?- a férfi mély hangja átszelte a levegőt bár arca nem látszott az ély sötétjében. Az idegen hangra felkapta a fejét és üres tekintetét a férfi alakjára szegezte majd halványan kivehetően de bólintott.
- Tönkretetted a bábjaimat...- hangja tökéletesen illet kislányos habos babos kinézetéhez. Vékony volt és lágy mégis érzelemmentes.
- Erős vagy. Mond mit keresel?- az idegen lassan közeledett az apró lányhoz és a lány szemében úgy tűnt egyre hatalmasabbnak az idegen alak.
- Honnan tudod hogy keresek valamit?-majd hátat fordít és a mögötte álló tudat próbálja kiásni a homokból. Fontos lehet neki.
- Látni a szemedből - de mondatát nemtudta befejezni az idegen mert még maga sem tudja hogy miért de félbeszakítja a mondatát és válaszol az előző kérdésre
- Az emlékeimet. - végre kiássa a tudat most látszik csak hogy valójában egy gyönyörűen megformált enyhén virágra hasonlító kasza, bár a lánynál vagy 2x nagyobb.
- Csatlakozz hozzám! Add nekem az erődet és cserébe segítek megtalálni az emlékeidet!
- Hazudsz, de nincs vesztenivalóm. Ölni mert nincs jobb dolgom és ölni mert valaki aki erősebb nálam azt parancsolja. Számomra nincs különbség. Mi a neved?
- 2. Espada Arriwata Ken, és te a nevedre emlékszel?
- Senshu! Senshu no Marian...
Így került Senshu Las Noches-be Arriwata oldalán. Mai napig az emlékeit keresi, és mélyen a szívében örül. Örül hogy talált valakit aki erősebb nála. Valakit aki ha kell össze tudja törni mint, egy porcelánbabát, eltörölve vele értelmetlen létezését. Talán ez az egyetlen oka, hogy akkor úgy döntött követi az idegen férfit.
2011. augusztus 13., szombat
Kedves naplóm!
"Kedves naplóm-ezekkel a sorokkal indult ez a történet- elhatároztam magam! Mától...naplót írok!"
ezek sorok írója még nem is tudta hogy mit is jelent ez az aprócska döntés.
-Mivel is kéne kezdeni...hm..megvan!- ágyán elhasalva egy kis kopott füzet felet görnyedve hangosan gondolkozott miközben tolla végével az arcát vakargatta-
- A nevem Kira! Kira Jaiba. ...nemrég múltam 18 éves persze a lázadókorszakot már 14évesen elértem amikor is a szép hosszú fekete hajamat befestettem türkizkékre és azóta is olyan! Természetesen a mai napig imádom!- lázas körmölését, és persze gondolatait hangos kocsizúgás és pakolás zaja törte meg. A lány művészien gurul le az ágyáról még egy hajgumit is felkap hogy felcofoza hosszú loboncát, és nyomban az ablakhoz siet. A szomszéd ház mellet egy bútorszállító kamion áll és emberek pakolnak ki belőle.
-valaki megvette volna a cicás néni házát- kósza gondolatként átfutott a fején a gondolat, mivel a mindenki által csak cicás néninek emlegetett hölgy nemrégiben hunyt el senki sem hitte volna hogy Tokyo legtávolabb eső külterületébe máris új emberek jönnek. Persze elsőre kedves kis környék még mindig kertes házak vannak, de a rossz híre mindennél nagyobb. Ha egy senki voltál az utcán, egy senki voltál az életben is, nyitott célpont. Kira persze nem tudhatta le az új szomszédokat ennyivel. Kilógott az ablakon, átugrott az előtte lévő fára és mint egy macska mászott le róla, hogy aztán térdepelve kukucskálhasson át a kerítésen.
- Három gyanús alak. Egy törpe, látszólag nem csinál semmit. Egy másik fiú látszólag erős az arcát nem látni a dobozoktól és van még egy lány is. Egész csinos emlékeztet anyára de nálam jóval fiatalabb.-úgy jelentett halkan mint aki rádióba beszél. Persze egy ilyen alak hogy is maradhatna észrevétlen? A srác a dobozok mögül máris nevetésben tört ki:
- Úgy látom most sem lesznek értelmes szomszédaink!- persze ép hogy a mondat végére ért orra is esett a fekete hajú lány lábában, minden bizonnyal szándékosan tette oda.
- Yuu lehetnél kedvesebb is az új szomszéddal!- hangja csak úgy csilingelt nehéz lett volna komolyan venni akár egyetlen szavát is.
- Bocsi-bocsi-ült fel a fiú fejét fogva, immár látszott az arca. Egész aranyos volt. Főleg a kék hajával még Kira szeme is kikerekedett azon hogy más is képes ilyen rikító színűre festetni a haját. De ebben a pillanatban máris vagy 30cm-re húzódott össze:
-Akció lefújva! felfedeztek ismétlem akció lefújva! felfedeztek!-ismét magénak jelentett de ebben a pillanatban egy tenyér landolt a fején.
- Befejezhetnéd végre! Inkább köszönj nekik!- a tenyér gazdája egy kis kölyök volt vézna, fekete haját a fejébe lapította kapucnija. Talpig feketében volt de még így is kilógtak a kötései a ruhája alól. Lazán és ügyetlenül voltak feltéve biztos nem kórházi munka.
- Shinji olyan gonosz vagy!-fejét fogva nyavalygott akár 1kisgyerek.
-Bocs a nővérem miatt a Shin ő meg a lökött nővérem Kira- mutatott épen akkor felálló testvéréle
- Ö-örvendek a találkozásnak! az én nevem Kyoko az idióta itt Yuu és a kis srác meg Naoki. Ők a mostohatestvéreim.
- És az zsarnok nővérünk is hamarosan megérkezik-vágott a beszéd közepébe bolondozva de meg is bánta mert az ő feje is kapott egy pofont Kyoko-tól.
- Nem beszélhetsz így róla mások előtt!
- De hát a kis srác is lelükézte a tesóját!-és ebben a pillanatban megkapta az előző pofon párját is. Shinji persze magába már régen kacagott! Nem látott még eddig olyat, hogy egy ilyen aranyos csilingelő hangú lány ilyen vasmarokkal fegyelmezzen egy nála körülbelül 3évvel idősebb fiút.
- Úgy látom egész érdekesek az új szomszédok! Kira én léptem este leszek!- fordult sarkon és amilyen gyorsan feltűnt el is tűnt.
- Oké!-üvöltötte utána hosszasan Kira hogy öcsikéje biztosan meghallja. A fekete hajó lány meg valamilyen fura oknál fogva aggódó pillantásokat vetett az idegen új szomszéd után.
- Minden rendben lesz vele?-kérdezte meglepően aggódással teli hangon
- Persze Kyotsu! Remélhetőleg egy darabban jön haza -Kira széles mosollyal a száján válaszolt-
- A-a nevem Kyoko...
- Bocsi észben tartom!
Shinji-t a nővérén kívül senki sem hívta így. Shin-ként volt ismert a környéken ő volt "Shin a kaszás" arról volt híres hogy 16éves létére meglepően alacsony volt olyan 150cm mégis tízszeres túlerő ellen is nyert. Ő is megsérült de az ellenfelei minden esetben rosszabbul jártak. Most is verekedni mehetett.
- A-ano... átjöhetnétek vacsorára! Jó lenne jobban megismerni a szomszédokat...-a fekete bizonytalan volt de hamar segítséget kapott.
- Kyoko remekül főz! Kár lenne ha kihagynátok- Yuu még mindig nevetett-
- Jó akkor megyünk! ingyen kaját kár lenne kihagyni! Főleg ha még finom is! Ha Shinji visszajött valamikor este átesünk!-boldogan szökdécselt be a házba vissza a naplója fölé.
" az új szomszédok... furák!!!"
ezek sorok írója még nem is tudta hogy mit is jelent ez az aprócska döntés.
-Mivel is kéne kezdeni...hm..megvan!- ágyán elhasalva egy kis kopott füzet felet görnyedve hangosan gondolkozott miközben tolla végével az arcát vakargatta-
- A nevem Kira! Kira Jaiba. ...nemrég múltam 18 éves persze a lázadókorszakot már 14évesen elértem amikor is a szép hosszú fekete hajamat befestettem türkizkékre és azóta is olyan! Természetesen a mai napig imádom!- lázas körmölését, és persze gondolatait hangos kocsizúgás és pakolás zaja törte meg. A lány művészien gurul le az ágyáról még egy hajgumit is felkap hogy felcofoza hosszú loboncát, és nyomban az ablakhoz siet. A szomszéd ház mellet egy bútorszállító kamion áll és emberek pakolnak ki belőle.
-valaki megvette volna a cicás néni házát- kósza gondolatként átfutott a fején a gondolat, mivel a mindenki által csak cicás néninek emlegetett hölgy nemrégiben hunyt el senki sem hitte volna hogy Tokyo legtávolabb eső külterületébe máris új emberek jönnek. Persze elsőre kedves kis környék még mindig kertes házak vannak, de a rossz híre mindennél nagyobb. Ha egy senki voltál az utcán, egy senki voltál az életben is, nyitott célpont. Kira persze nem tudhatta le az új szomszédokat ennyivel. Kilógott az ablakon, átugrott az előtte lévő fára és mint egy macska mászott le róla, hogy aztán térdepelve kukucskálhasson át a kerítésen.
- Három gyanús alak. Egy törpe, látszólag nem csinál semmit. Egy másik fiú látszólag erős az arcát nem látni a dobozoktól és van még egy lány is. Egész csinos emlékeztet anyára de nálam jóval fiatalabb.-úgy jelentett halkan mint aki rádióba beszél. Persze egy ilyen alak hogy is maradhatna észrevétlen? A srác a dobozok mögül máris nevetésben tört ki:
- Úgy látom most sem lesznek értelmes szomszédaink!- persze ép hogy a mondat végére ért orra is esett a fekete hajú lány lábában, minden bizonnyal szándékosan tette oda.
- Yuu lehetnél kedvesebb is az új szomszéddal!- hangja csak úgy csilingelt nehéz lett volna komolyan venni akár egyetlen szavát is.
- Bocsi-bocsi-ült fel a fiú fejét fogva, immár látszott az arca. Egész aranyos volt. Főleg a kék hajával még Kira szeme is kikerekedett azon hogy más is képes ilyen rikító színűre festetni a haját. De ebben a pillanatban máris vagy 30cm-re húzódott össze:
-Akció lefújva! felfedeztek ismétlem akció lefújva! felfedeztek!-ismét magénak jelentett de ebben a pillanatban egy tenyér landolt a fején.
- Befejezhetnéd végre! Inkább köszönj nekik!- a tenyér gazdája egy kis kölyök volt vézna, fekete haját a fejébe lapította kapucnija. Talpig feketében volt de még így is kilógtak a kötései a ruhája alól. Lazán és ügyetlenül voltak feltéve biztos nem kórházi munka.
- Shinji olyan gonosz vagy!-fejét fogva nyavalygott akár 1kisgyerek.
-Bocs a nővérem miatt a Shin ő meg a lökött nővérem Kira- mutatott épen akkor felálló testvéréle
- Ö-örvendek a találkozásnak! az én nevem Kyoko az idióta itt Yuu és a kis srác meg Naoki. Ők a mostohatestvéreim.
- És az zsarnok nővérünk is hamarosan megérkezik-vágott a beszéd közepébe bolondozva de meg is bánta mert az ő feje is kapott egy pofont Kyoko-tól.
- Nem beszélhetsz így róla mások előtt!
- De hát a kis srác is lelükézte a tesóját!-és ebben a pillanatban megkapta az előző pofon párját is. Shinji persze magába már régen kacagott! Nem látott még eddig olyat, hogy egy ilyen aranyos csilingelő hangú lány ilyen vasmarokkal fegyelmezzen egy nála körülbelül 3évvel idősebb fiút.
- Úgy látom egész érdekesek az új szomszédok! Kira én léptem este leszek!- fordult sarkon és amilyen gyorsan feltűnt el is tűnt.
- Oké!-üvöltötte utána hosszasan Kira hogy öcsikéje biztosan meghallja. A fekete hajó lány meg valamilyen fura oknál fogva aggódó pillantásokat vetett az idegen új szomszéd után.
- Minden rendben lesz vele?-kérdezte meglepően aggódással teli hangon
- Persze Kyotsu! Remélhetőleg egy darabban jön haza -Kira széles mosollyal a száján válaszolt-
- A-a nevem Kyoko...
- Bocsi észben tartom!
Shinji-t a nővérén kívül senki sem hívta így. Shin-ként volt ismert a környéken ő volt "Shin a kaszás" arról volt híres hogy 16éves létére meglepően alacsony volt olyan 150cm mégis tízszeres túlerő ellen is nyert. Ő is megsérült de az ellenfelei minden esetben rosszabbul jártak. Most is verekedni mehetett.
- A-ano... átjöhetnétek vacsorára! Jó lenne jobban megismerni a szomszédokat...-a fekete bizonytalan volt de hamar segítséget kapott.
- Kyoko remekül főz! Kár lenne ha kihagynátok- Yuu még mindig nevetett-
- Jó akkor megyünk! ingyen kaját kár lenne kihagyni! Főleg ha még finom is! Ha Shinji visszajött valamikor este átesünk!-boldogan szökdécselt be a házba vissza a naplója fölé.
" az új szomszédok... furák!!!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)